A kanadai síkság őslakosai Manitoba déli részétől nyugatra a Sziklás-hegységig és északra a North Saskachewan folyó között helyezkedtek el. Több alföldi kultúra területe volt azonban a mai Egyesült Államok területén is.
Keleten az 
alföld magas füvű prérit jelentett, nyugaton azonban száraz földeket és a Sziklás-hegység kezdetét. Északon a hosszú legelőket már fák is tarkították, elsősorban nyárfa és lucfenyő. A kanadai alföld területén a tél nagyon hideg, a nyár pedig száraz és forró. Bölények éltek óriási számmal ezen a vidéken valamikor. Más patás állatok is fellelhetők voltak itt, úgy mint jávorszarvas, jávorantilop, szarvas, hegyi kecske vagy 
hegyi birka. Vándormadarak repültek el a táj felett és sok kisebb termetű állat is élt itt, pl. nyúl, borz és számos növényevő más állat. A vidék húsevői voltak a farkasok, rókák, prérifarkasok, vadászgörények vagy a menyétek. Többféle sólyom, bagoly és sas élt a kanadai alföld területén. A növényvilág is nagy változatosságot mutatott, melyek alapanyagot és élelmet jelenthetett az itt élők számára.
alföld magas füvű prérit jelentett, nyugaton azonban száraz földeket és a Sziklás-hegység kezdetét. Északon a hosszú legelőket már fák is tarkították, elsősorban nyárfa és lucfenyő. A kanadai alföld területén a tél nagyon hideg, a nyár pedig száraz és forró. Bölények éltek óriási számmal ezen a vidéken valamikor. Más patás állatok is fellelhetők voltak itt, úgy mint jávorszarvas, jávorantilop, szarvas, hegyi kecske vagy 
hegyi birka. Vándormadarak repültek el a táj felett és sok kisebb termetű állat is élt itt, pl. nyúl, borz és számos növényevő más állat. A vidék húsevői voltak a farkasok, rókák, prérifarkasok, vadászgörények vagy a menyétek. Többféle sólyom, bagoly és sas élt a kanadai alföld területén. A növényvilág is nagy változatosságot mutatott, melyek alapanyagot és élelmet jelenthetett az itt élők számára. Leletek bizonyítják, hogy már legalább 10.000 évvel ezelőtt is élt ember Kanada ezen részén. Évekkel az európaiak megjelenése előtt az alföldet különféle népcsoportok
népesítették be, akik életstílusa igen különböző volt egymástól. A népek élete gyökeresen megváltozott, amikor először tettek szert lovakra az 1700-as évek elején. Igaz, a lovakat a spanyolok által ismerték meg délnyugaton, lovas kultúrájuk azonban teljesen függetlenül fejlődött tőlük. A kanadai síkságon élők három nagy nyelvcsalád nyelvét beszélték. A legtöbben az „algonquian” nyelvet (Blackfoot, Cree és Gros Ventre), valamivel kevesebben a „siouan” nyelvet (Assiniboine), a harmadik pedig az „athapaskan” egyik nyelvjárása volt. Létezett egyfajta jelrendszer is, amit az alföldi őslakosok egymás között használtak.
Az alföldi emberek élete nagyrészt a bölényvadászat körül
forgott, habár sok más állat is fontos élelemforrást jelentett. Az emberek többféle növényt és különféle orvosságot is gyűjtögettek.
Az alföldi emberek élete nagyrészt a bölényvadászat körül
forgott, habár sok más állat is fontos élelemforrást jelentett. Az emberek többféle növényt és különféle orvosságot is gyűjtögettek. Az alföldi csoportok nomád életmódot éltek, hiszen követték a bölényeket időről időre. A lovak megjelenése később egyre több embernek tette lehetővé, hogy együtt éljenek és kicsit ritkábban vándoroljanak, hiszen az élelmet a többiek számára már szállítani is tudták.
A bölények az év legnagyobb részében kisebb csordákban éltek, de nyáron nagyobbakba verődtek. Az egyik módszer
a bölényvadászatra az volt, hogy bekergették a bölényeket egy tölcsér alakú karámba. Férfiak, nők és gyerekek együtt építették meg az ehhez szükséges kerítést, hajtották a bölényeket majd dolgozták fel és rejtették el a húst. Később az állatokat már lóhátról vadászták, bár ez is megkívánt egyfajta együttműködést. A vadászat után fedarabolták a tetemeket. A hús egy részét azonnal megfőzték, forró köveket használva, hogy felforralják a levest. A főzés a nők dolga volt, úgy mint az étel tartósítása is. A tartósítás itt is oly módon történt, hogy a vékony szeletekre vágott húst köveken szárították ki. A hús úgy állt el legtovább, ha porrá zúzták és állatzsírral, esetenként bogyókkal keverték össze. Ezzel az eljárással a hús évekig is ehető volt.
a bölényvadászatra az volt, hogy bekergették a bölényeket egy tölcsér alakú karámba. Férfiak, nők és gyerekek együtt építették meg az ehhez szükséges kerítést, hajtották a bölényeket majd dolgozták fel és rejtették el a húst. Később az állatokat már lóhátról vadászták, bár ez is megkívánt egyfajta együttműködést. A vadászat után fedarabolták a tetemeket. A hús egy részét azonnal megfőzték, forró köveket használva, hogy felforralják a levest. A főzés a nők dolga volt, úgy mint az étel tartósítása is. A tartósítás itt is oly módon történt, hogy a vékony szeletekre vágott húst köveken szárították ki. A hús úgy állt el legtovább, ha porrá zúzták és állatzsírral, esetenként bogyókkal keverték össze. Ezzel az eljárással a hús évekig is ehető volt.Az alföld emberei „tipikben”
éltek, ami tölcsér alakú sátrakat jelentett, ezzel is nagyszerűen alkalmazkodva a vándorló életmódhoz. A tipi állatbőr darabjaiból készült, amit oszlopokra erősítettek, majd a tetején összekötöttek. A sátor belsejében állt egy tűzhely, melyből a füst a sátor tetején távozott. A tipik tároló zsákokat és minden személyes tárgyat is tartalmaztak. A ruházatot természetesen a nők készítették és díszítették, amely csoporttól csoportra változott. Például a Blackfoot indiánok között a nők kétféle szarvas bőréből készült ruhát viseltek, aminek mintázatát az állatbőr mintája és a farok adta; míg a Cree asszonyok másféle ruhát készítették, aminek különálló két pár ujja is volt.
A lovak használata előtt az alföldi emberek 
mindenhová gyalog közlekedtek. A kutyákat személyes tárgyaik szállításában használták, akik vagy magukat a csomagokat hozták vagy az ún. „travois”-t húzták, ami egy két rúdra erősített keret volt, melynek a végét az emberek a nyakukba akasztották. Később a lovak húzták a „travois-kat, ami jóval több súly cipelését is lehetővé tette. Idővel például jóval nagyobb tipiket építhettek. A társadalom alapvető egységei itt is a kisebb csapatok, csoportok, amik több családot foglaltak magukba. Ezek a csapatok időről időre változtak, ahogy az emberek megházasodtak és költözködtek. A lovak megjelenésével jelentősen megnőtt a csapatok nagysága, néhány száz ember is élhetett 30-40 tipiben. Minden csoportnak volt egy vezetője, aki tapasztalatok, példák alapján irányított, azonban a fontos döntéseket itt is az emberek hozták meg vagy a tanácsok.
Nyáron a csapatok összeverődtek, számuk elérhette a több ezret is, hogy együtt vadásszanak bölényekre és közösen tarthassák meg vallási ünnepeiket. A nyári törzsi együttélések a különböző társadalmi tevékenységek ideje
is volt. Az emberek játszottak, üzleteltek egymással és az év ezen szakában látogathatták meg egymást.
mindenhová gyalog közlekedtek. A kutyákat személyes tárgyaik szállításában használták, akik vagy magukat a csomagokat hozták vagy az ún. „travois”-t húzták, ami egy két rúdra erősített keret volt, melynek a végét az emberek a nyakukba akasztották. Később a lovak húzták a „travois-kat, ami jóval több súly cipelését is lehetővé tette. Idővel például jóval nagyobb tipiket építhettek. A társadalom alapvető egységei itt is a kisebb csapatok, csoportok, amik több családot foglaltak magukba. Ezek a csapatok időről időre változtak, ahogy az emberek megházasodtak és költözködtek. A lovak megjelenésével jelentősen megnőtt a csapatok nagysága, néhány száz ember is élhetett 30-40 tipiben. Minden csoportnak volt egy vezetője, aki tapasztalatok, példák alapján irányított, azonban a fontos döntéseket itt is az emberek hozták meg vagy a tanácsok.Nyáron a csapatok összeverődtek, számuk elérhette a több ezret is, hogy együtt vadásszanak bölényekre és közösen tarthassák meg vallási ünnepeiket. A nyári törzsi együttélések a különböző társadalmi tevékenységek ideje
is volt. Az emberek játszottak, üzleteltek egymással és az év ezen szakában látogathatták meg egymást. A férfiaknak és nőknek különböző szerepeik voltak a társadalmon belül, de mindegyikük saját maga felügyelte saját tulajdonát. (A mellékelt képen a bölényből készült tárgyak láthatók. Katt a képre!) Például egy „Blackfoot” férfi üzletelhetett saját lovaival és tárgyaival, de nem vehette el a felesége tárgyait. A lovak megjelenése a társadalmi státusokban is változásokat hozott. Néhány csapatvezér egyre nagyobb hatalomra tett szert spirituális tudásuk és vagyonuk miatt, amit a lovak számában, feleségekben, „gyógyító batyukban” 
(lásd a képen) és követőik számában mértek. A lovakat gyakran használták más csoportok rajtaütésszerű támadásánál. Ez a fajta portyázás egyébként egyik lehetséges módja volt a fiatal férfiak felnőtté válásának bizonyítására.
Természetesen az alföld emberei is hittek a természetfeletti erőkben. Hitték, hogy szükségük van a spirituális vezetőkre, akik megtanítják őket sikeresen vadászni, harcolni vagy betegségeket gyógyítani. A természetfeletti erők az emberek álmaiban mutatták meg magukat. Ezeket az erőket szent tárgyak reprezentálták,
úgy mint egy kő, egy állat bőre vagy szőre, amit ún. „gyógyító batyukba” csomagoltak. A batyukat speciális módon, vallási szertartások keretein belül nyitották ki. (Ez látható a képen is.) Ezek a „gyógyító batyuk” központi szerepet játszottak a vallási csoportokban. A férfiak úgy váltak pl. egy-egy vallási csoport tagjává, hogy megvásároltak egy ilyen „gyógyító batyut” egy magasabb vallási csoport vezetőjétől, aki cserébe szintén megvett egy batyut, s ezzel tagságot is egy még magasabb vallási csoportba. A nőknek is megvolt a saját vallási csoportjuk, ahol a tagság megvétele hasonló módon történt. Ezek a csoportok az éves „Naptánc” keretében tartották szertartásaikat, ami a legfontosabb fesztivál volt az alföldi emberek életében. A Naptánc
során újrajátszották azokat a mitológiai történeteket, mondákat, amik elmesélik, az emberek hogyan jutnak bizonyos természetfeletti erőkhöz. A táncosok annak reményében táncoltak, hogy különleges erőt és iránymutatást kapnak, ami által sikeresek lesznek majd a vadászatok során. A fesztivál általában napokig tartott, a táncosok pedig végkimerülésig táncoltak, ami idővel látomásokat idézett elő. (Mint sok más ősi eseményt, később ezt is félreértették és betiltották 1885 - 1951 között.)
(lásd a képen) és követőik számában mértek. A lovakat gyakran használták más csoportok rajtaütésszerű támadásánál. Ez a fajta portyázás egyébként egyik lehetséges módja volt a fiatal férfiak felnőtté válásának bizonyítására.Természetesen az alföld emberei is hittek a természetfeletti erőkben. Hitték, hogy szükségük van a spirituális vezetőkre, akik megtanítják őket sikeresen vadászni, harcolni vagy betegségeket gyógyítani. A természetfeletti erők az emberek álmaiban mutatták meg magukat. Ezeket az erőket szent tárgyak reprezentálták,
úgy mint egy kő, egy állat bőre vagy szőre, amit ún. „gyógyító batyukba” csomagoltak. A batyukat speciális módon, vallási szertartások keretein belül nyitották ki. (Ez látható a képen is.) Ezek a „gyógyító batyuk” központi szerepet játszottak a vallási csoportokban. A férfiak úgy váltak pl. egy-egy vallási csoport tagjává, hogy megvásároltak egy ilyen „gyógyító batyut” egy magasabb vallási csoport vezetőjétől, aki cserébe szintén megvett egy batyut, s ezzel tagságot is egy még magasabb vallási csoportba. A nőknek is megvolt a saját vallási csoportjuk, ahol a tagság megvétele hasonló módon történt. Ezek a csoportok az éves „Naptánc” keretében tartották szertartásaikat, ami a legfontosabb fesztivál volt az alföldi emberek életében. A Naptánc
során újrajátszották azokat a mitológiai történeteket, mondákat, amik elmesélik, az emberek hogyan jutnak bizonyos természetfeletti erőkhöz. A táncosok annak reményében táncoltak, hogy különleges erőt és iránymutatást kapnak, ami által sikeresek lesznek majd a vadászatok során. A fesztivál általában napokig tartott, a táncosok pedig végkimerülésig táncoltak, ami idővel látomásokat idézett elő. (Mint sok más ősi eseményt, később ezt is félreértették és betiltották 1885 - 1951 között.)Az Indián Törvény ellenére az alföldi embereknek sikerült különböző csoportokat létrehozniuk 1940 és 1950 között. Az egyházi hivatalnokok támogatták is ezeket a korai kezdeményezéseket. Az Indián Törvényt 1951-ben módosították, ahol az addig törvényen kívüli vallásokat engedélyezték. A gyerekeket igyekeztek minél jobban integrálni a kanadai társadalomba, iskolába járatni őket, segíteni őket mindenben. Nagyon sok őslakos gyereket adoptáltak saját csoportjaikon kívül.Az utóbbi években egyre nagyobb kontrollt gyakorolnak saját iskoláik felett és ünneplik saját, egyedi kultúrájukat. Több szertartásukat nyilvánosan is gyakorolják, többek között a Naptáncot is. Az emberek ún. „powwow”-ba szerveződnek (talán jövőre eljutunk egyre :), ahol egyedi ruhákat viselnek, rodeókat és sportrendezvényeket szerveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése