folyamán folyamatosan formálódva, kezdve a homoszexuálisok és leszbikusok létezésének kinyilvánításától, a Pride Parade mára egy különleges, dinamikus művészeti- és kultúrális fesztivállá nőtte ki magát. 
utcákon, akik mellett a különböző támogató szervezetek, "melegbarát" businessek és számos vallási- (a képen éppen az anglikánok) és etnikai csoportok is megjelennek.
megörökíthessék a színes, csillogó kosztümökben táncoló fiúkat. (Vasárnap azért csak a fiúkat, mert a lányok felvonulása már előző nap, szombaton megtörtént.)A tömeg egyébként nagyon változatos, messze nem homogén. Az esti híradásokban láthattunk pl. turista családokat, akiket a média stábjai szólaltattak meg, s akik elmondták, hogy örülnek
Kanada ilyenfajta nyitottságának is. Ahonnan ők jöttek, ott mindez messze nem elfogadott, nem helyes, ezért is hozták ki a kislányukat is, hogy láthassa mindezt. Persze otthon is igyekeznek előítéletektől mentesen nevelni lányukat, azt erősíteni elsősorban, hogy mindannyian mások vagyunk, és egymás elfogadása nagyon fontos dolog. Remélik, mire a lányuk felnő, a "másság" sokkal inkább lesz normális, mintsem más. A felvonuláshoz ebben az évben is számos politikus is csatlakozott, így pl. a város polgármestere, David Miller és még sokan mások is. A fesztivál minden évben nagyon jó hangulatú, ami a helyi üzleteknek sem egy rossz időszak, hiszen külföldiek ezreit hozza a városba. Ebben az évben kb. 80 millió dollárra saccolják a helyi gazdaság bevételét a hétvégéből.
A vélemények a másságról persze megoszlanak itt is, ahogy bárhol máshol a világon, habár az arányok nagyon különbözőek. Itt a többség valóban igyekszik elfogadni a szexuális különbözőségeket, és igen eredményesek is ebben. :-)
Mindez a hétköznapokban 
is megnyilvánul, nemcsak az ilyen és ehhez hasonló eseményeken. Bill főnökei, munkatársai között nem egy homoszexuális vagy leszbikus van, és ha párkapcsolatokról, magánéleti kérdésekről, otthoni problémákról van szó, akkor ők sem szorulnak háttérbe. Nem titkolják vonzódásukat, párjaikat, mindez a megszokott mindennapok természetes része. A szexualitásból viccet csinálni sem probléma. Pl. Bill egyik meleg főnöke időnként próbálgatja átcsábítani a szimpatikusabb férfiakat a "másik" oldalra - persze csak szóban (és inkább viccesen), ami a többieket is jól elszórakoztatja. Valahogy úgy vannak ezzel, hogy aki biztos a saját hovatartozásában, az viccet is tud mindebből csinálni, vagy nem probléma, ha mások viccet csinálnak belőle. Hiszen ha elég magabiztos, nem kell bizonygatnia senkinek. Ez szerintem is egy egészséges hozzáállás.
A téma talán sokak számára igen szokatlan és bizarr ilyen szinten - amit meg is értek, hiszen nekem is az volt eleinte -, de tény, hogy itt nem az. Arról már nem is beszélve, hogy a szexuális hovatartozás alapvetően magánügy és ha valaki nem akarja ilyen nyíltan kezelni, akkor mások sem firtatják. "Élni és élni hagyni" - szépen érvényesül Kanadában ebben a kérdésben.
Update: Szomorúan olvastam az otthoni melegfesztiválon történteket, hogy megtámadták a felvonulókat, tojással dobálták őket, néhányukat meg is verték. Sajnos hiába vannak törvényeink az ilyesmik ellen (mint pl, amelyik kimondja a diszkrimináció tilalmát), a fejekben "rendet tenni" sokkal több idő, mint gondoltuk volna. Borzasztó erős előítéletek, ellenérzések élnek sokakban, aminek néhányan igen komolyan hangot is adnak. Igaz, ahogy láttam, újra "csak" egy kisebb, elszigetelt csoportról volt leginkább szó, mégis ország, világ hallotta a történteket, arról nem is beszélve, mit élhettek át a felvonulók, azok, akiket megvertek, megdobáltak, megszégyenítettek. A tolerancia egy igen fontos érték a jól működő, régebbi demokráciákban, amit nekünk még meg kell tanulnunk. Nagyon fiatal demokráciát él Magyarország, sok mindent el kell még sajátítani. Igy többek között egymás elfogadását, tiszteletét is, legyen az a másik meleg, leszbikus, cigány, zsidó, fekete, vagy bármilyen kisebbséghez tartozó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése